Gitártest
Az elektromos gitárok teste általában tömör keményfából készül (Segítség » Fafajták). A gitártest minél vastagabb, természetesen annál nehezebb is lesz, viszont túl vékony sem lehet, mert valamekkora mélység kell a hangszedőknek, potmétereknek, stb. A tömör testű gitárok testvasgatsága általában 38.1 és 44.4 [mm] között van.
Sajnos nem mindent csináltam úgy a gitárépítéseim során ahogy itt leírom, pedig talán ésszerűbb lett volna így.
A gitártest formályát (majd) célszerű kézzel, de inkább valamilyen tervezőprogrammal felvázolni 1:1 méretarányban. Szerintem első lépésekén ne a formát rajzoljuk meg, hanem döntsük el, hogy:
- 1. mekkora lesz a menzúra,
- 2. hány bundos lesz a gitár,
- 3. hol csatlakozik a nyak a testhez (általában valahányadik bundnál).
Ezek ismeretében ki tudjuk számolni, hogy a csatlakozási ponttól mekkora távolgásra kerül majd a híd. Fontos: a test legszélső jobb oldali pontja egy Les Paul stílusú gitárnál pl. megegyeik a csatlakozási ponttal, de pl. egy Stratocaster típusú gitárnál a gitár felső csúcsa, s így a gitár legszélső jobb oldali pontja távolabb esik a csatlakozási ponttól. Mégpedig úgy, hogy a bundközök számítási módjával (Segítség » Menzúra és bundköz) kiszámítjuk annak a bundnak a pozícióját (vagyis a nuttól mért távolságát), amelynél a nyak a testbe csatlakozik. Ezt a kapott értéket levonjuk a menzúra értékéből, s megkapjuk a csatlakozási pont és a híd pozíciója közti távolságot. Így fel tudjuk vázolni a test szélét és a hidat (angolul bridge). A bundközök közti távolság számításának módszerével ezután rajzoljuk be az utolsó bund pozícióját. Most már tudjuk, hogy a hangszedőinket hová tehetjük. (az utolsó bund és a híd közé) Ezután már csak a test és a nyak csatlakozásának helyét kell berajzolni, vagyis azt a helyet, amit majd a testből kimarunk a nyak számára. A csatlakozási rész nagysága ne legyen kisebb 65-70 [mm]-nél, mivel így a kapcsolódást gyengítheti. Ezek után valami ilyesmit kapunk:
Én két single-coil hangszedőt rajzoltam le, külön híddal és zárórésszel (angolul tailpiece).
A jobb érthetőség miatt beszámoztam a rajzelemeket:
1. zárórész (tailpiece)
2. híd (bridge)
3. híd oldali hangszedő (pick-up)
4. nyak oldali hangszedő
5. nyak kapcsolódásának kimarandó hely
6. tájékoztató vonal az utolsó bund pozíciójáról
Ezután az egész dolog mókás része következik: a test formája. Ezt mindenkinek a fantáziájára van bízva. A tájékozódás miatt berajzolt középvonal segíthet eldönteni, hogy a berajzolt formát esetleg melyik irányba csúsztassuk el előzőleg lerajzoltakhoz képest, ha esetleg olyan érzésünk lenne, mintha az elcsúszva lenne valamely irányban. Berajzolhatjuk most már a potméterek, kapcsolók és jack-aljzat helyét is. Ez utóbbi általában vagy a gitártest oldalán vagy a tetején helyezkedik el. Ezek után valami ilyesmit kapunk:
Én egy úgynevezett 'single-cutaway' féle testet rajzoltam.
A külső vonalak mellett berajzolhatók a kerekítések vonalai (ha vannak).
Az ilyen single-cutaway-féle gitároknál a nyak és a test kapcsolódásának helyének alsó részén, ahonnan a bundokat lefogjuk, nem szükséges meghagyni a testet (főleg csavarozott nyak esetén), mivel így a bundok jobban elérhetővé válnak. Egy ragasztott nyak esetén pedig össze is csiszolható a nyak és a test, mintha egyetlen fából készülne.
Egyes formáknál szebb, ha a testet nem nagyon kerekítjük le, csak csiszolóvászonnal simára
csiszoljuk - ezt azonban csak a testen végzett fúrások, marások után célszerű elvégezni. A le nem kerekített
test egyes formáknál klasszikus hatást ad, s egyszerűbb is, mintha egy bonyolultabb kerekítgetés kidolgozása.
Először tehát rajzoljuk rá a fára a formát, a hidat, hangszedőket, stb. Ha berajzoltuk először
célszerű kimarni a hangszedők helyét. Ezután, ugyanerről az oldalról (fentről) fúrjuk át a testet a potméterek
helyén, majd ha megfordítjuk a testet, az alján kimarhatjuk a potméterek helyét is. Azonban ne marjunk
alulról túl "magasra". Legalább 5 [mm]-t célszerű meghagyni a testből.
Ha túl vastagra hagyjuk a testet a potméterek helyénél, előfordulhat, hogy a potméterünk nem fog átérni.
A marás mentén egy pár [mm] mélyre körbe egy mélyítést készíthetünk, amelybe a potmétereket eltakaró takarólapot beilleszthetjük.
Tehát a mélyítés mélysége a takarólap vastagságával megegyező. A takarólap tartócsavarjainak
is kifúrhatjuk a helyét. Arra ügyelni kell, hogy valahol el kell vezetni a hangszedőktől a vezetékeket
a potméterekhez is. Tehát ezeknek is ki kell fúrni az "alagutakat".
A hídnak és zárórésznek is kifúrhatjuk a megfelelő nagyságú lyukakat. Ezután marjuk ki a nyak kapcsolódásának helyét
(ha csavarozott nyakat választunk, a csavarozások helyét is kifúrhatjuk), majd ha mindennel végeztünk,
vágjuk ki a gitártest formáját. A formát az elején is kivághatjuk, de ha ezt a végére hagyjuk, talán könnyebben dolgozunk a testtel, hiszen így talán könnyebben rögzíthető szorítók vagy egyéb szerszámok segítségével.
